Mennyei lelkek

4. rész: Váratlan vendégek

Mikor Kag felébredt azon kapta magát, hogy valaki figyeli:

- InuYasha?

- Á, hát felébredtél? Örülök...- mondta Inu félálomban...

Kag fel akart ülni, de nem ment... Visszaesett. Inu megijedt, nem tudta mi baja van „kedvesének”.

~*~

-        Szegény Kagome. –Mondta Keiko, miközben az erdőt járta. - ”Vajon ennek köze van ahhoz a jóslathoz?„- ezen gondolkodott, amíg egy éles sikoly ki nem zökkentette, elkezdett szaladni arra amerről jött a hang, de mikor megérkezett megtorpant.

-        Miyuki? – kérdezte Keiko, mire a megszólított, aki az előbb éppen szellem alakjában sétált egy kislány és egy zöld színű békaszerű valami felé megtorpant, és átalakult.

-        Keiko? Mit keresel itt?

-        Ezt én is kérdezhetném tőled. Már megint átváltoztál.

-        Tényleg? Jaj, bocsi! És tőletek is szeretnék bocsánatot kérni. Ne haragudjatok rám! –mondta Miyuki, mire a kislány nem épp magabiztosan, de előre lépett egyet:

-        Se-semmi baj. Ti szellemek vagytok?

-        Olyasmik, én például egy zormvert vagyok, Miyuki pedig nemrég változott át szellemmé és még nem tudja kordában tartani az erejét.

-        Na igen, de te mégis hogy kerültél ide? Várj, kitalálom:”Sétáltál”?

-        Őőő, igen, egyébként megvan már Kagome bajának forrása?

-        Mi baja van Kagome-samának?

-        Semmi kislány!

-        Engem Rin –nek hívnak, és titeket?

-        Keiko.

-        Miyuki, örvendek és még egyszer bocsi!

-        Semmi gond, na mi baja van Kagome-samának?

-        Még mi sem tudjuk. - Miyuki. - Meglátogathatom?

-        Majd holnap, addig itt maradok veletek, Miyuki, te menj vissza és gondoskodj a lányról.

-        Oksa!

-        Én meg majd vigyázok rátok...

-        És engem meg se kérdeztek?- mondta Jaken mire mindenki, aki ott volt nevetett. Miyuki visszament a palotába, Keiko pedig ott maradt és várták a holnapot...